Gipsz angyal, művirág... Van, amikor nem az anyag számít... A világörökség részét képező Punta Arenas-i temető angyalának "glóriája" egyaránt köszönti az Üdvözítő és a helyét kereső Ember eljövetelét. A település, korábban katonai helyőrség volt, és fekvése miatt az egyik legalkalmasabb kikötő a Kaliforniába induló hajók számára az aranyláz idején. A város életben maradását nemzetközi bevándorlók munkájának („migránsoknak”) köszönheti. Angoloknak, íreknek, skótoknak, horvátoknak, franciáknak, németeknek, spanyoloknak, olaszoknak, és sorolhatnánk…
Et in terra pax hominibus bonae voluntatis...
A zsidó-keresztény ünnepre a Fotográfus megidézte nekünk Ancsel Évát, akinek bekezdése élőkre és holtakra egyaránt igaz:
"Miről lehet mégis fölismerni azokat, akiknek szárnyuk van? Azt hiszem arról, hogy járásuk lassú és nehézkes, a szárnyaknak ugyanis súlya van - hát még, ha kettő van belőle; majdnem cipelni kell.
Akinek szárnya van, az mégis más viszonyban van a gödrökkel, göröngyökkel, mosatlan edénnyel - a csupán nehézkedés miatt ittlevőkkel."