Dél-Afrika csücske, ahol kettéválik az Atlanti és az Indiai óceán. Kettéválik, vagy találkozik? Mindkét aktus alig viselhető hullámveréssel jár - a Találkozókban vagy Szétválókban. Miért találkozik és miért válik szét ami egy és ugyanaz? Az oktalan ember nem tudja, csak cselekszi. Nézd, a sirályok közönyös nyugalommal ülnek a köveken, megszokták, megtanulták az ilyen viharokat! A Fotográfus azonban megmutatta a megmutathatatlant: a lelkek viharát is, amely a természettől vezérelt ritmusban hol ránk zúdul, hol elcsendesedik. Tudjuk, viharban nem, csak csendben lehet emlékezni:
"Fehér-virágos almafákra,
Fekete, fájó éjszakákra,
Gúnyos, kegyetlen, buta szókra,
Utolsó csókra, első csókra.
Forró, sikoltó esküvésre,
Elfojtva égő szenvedésre,
Reménytelen vad búcsúzásra,
Azóta tartó néma gyászra.
Emlékezünk... s azt, amit érzünk,
Azt, amiért titokba vérzünk,
A szívünk legmélyére rejtjük."
(Heltai Jenő)