Szétválás

Dél-Afrika csücske, ahol kettéválik az Atlanti és az Indiai óceán. Kettéválik, vagy találkozik? Mindkét aktus alig viselhető hullámveréssel jár - a Találkozókban vagy Szétválókban. Miért találkozik és miért válik szét ami egy és ugyanaz? Az oktalan ember nem tudja, csak cselekszi. Nézd, a sirályok közönyös nyugalommal ülnek a köveken, megszokták, megtanulták az ilyen viharokat! A Fotográfus azonban megmutatta a megmutathatatlant: a lelkek viharát is, amely a természettől vezérelt ritmusban hol ránk zúdul, hol elcsendesedik. Tudjuk, viharban nem, csak csendben lehet emlékezni:

"Fehér-virágos almafákra,

Fekete, fájó éjszakákra,

Gúnyos, kegyetlen, buta szókra,

Utolsó csókra, első csókra.

Forró, sikoltó esküvésre,

Elfojtva égő szenvedésre,

Reménytelen vad búcsúzásra,

Azóta tartó néma gyászra.

Emlékezünk... s azt, amit érzünk,

Azt, amiért titokba vérzünk,

A szívünk legmélyére rejtjük."

(Heltai Jenő)