A remény jele. Különben miért járnának a chilei nemzeti park kiszáradt sós tavának medréhez flamingók? Csak felidézni a bővizű emléket? Aligha. Patagónia kiszáradó vidékén az emberi arcok is töredezettek, de a szemekben ott a remény: egyetlen tollból "előhívják" a kecses madarat, a fodrozódó tavat, a nyüzsgő életet. A jelek azért vannak, hogy végigjárjunk egy belső utat, türelemmel, mederben tartva a gondolatainkat. Ahogy Pablo Neruda, mi is tanuljunk a flamingóktól:
"...szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről."
(Somlyó György fordítása)