Nem könnyű a választás, már Kosztolányi is hezitált:
"Ó, én szeretlek áhítattal/tornyos, kavargó, büszke Pest!/Ha elpihensz, s fáradva halkan/leszáll a csókos, csöndes est,/édes gyönyörtől fuldokolva/
megyek ki a körútra nyomba."
de már jött is rá a válasz:
"szeretlek, édes, büszke város,/imádom a porod, köved,/a partot a nagy, zöld Dunával,/a szürke Gellért bércit által,/mely büszkén nyomja fel tovább horpadt, de gőgös homlokát;"
Bármerre indulunk, a Fotográfus szerint is jó döntést hozunk. Egy a fontos: dúdoljuk, vagy énekeljük bátran Cseh Tamással az oroszlánok vigyázta hídon, a Duna felett:
"Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? Itt van a város, vagyunk lakói Maradunk itt, neve is van: Budapest."