Walk on Air

A nagy impresszionistáknak könnyű dolga volt: rendelkezésükre állt az Idő, gondosan elhelyezhették képeiken azt a kiemelkedő apró szín-alakzatot, azt a foltot, ecsetvonást, amely megragadta a néző tekintetét, és - mint Monet felkelő napja, vagy Renoir rozsdavörös női kalapja - élettel töltötték meg a festményt. A Fotográfus - az impresszionista pillanatművész bravúrjával - a másodperc töredéke alatt rögzítette azt a képet, amelyről hosszú-hosszú tanulmányt lehetne írni. A szürke, statikus házóriások között egy élénkzöld levél: a repülni akaró ember elrugaszkodásának dinamikája mintha azt igazolná, hogy a szárnyak repülés közben nőnek. Ahogy Kassák írja: „mindent meglát a világból, és felnagyítva mutatja meg, a látás extázisától megrészegülve.”

Közben elértek hozzánk a hangok is: a kis motoros sárkányrepülő moraja, és kontrasztként meghalljuk azt is, hogy „az ég teli van gyermeknevetéssel”.