Felkavaró a Fotográfus őszi címere: a heraldika szabályait betartva fénnyel-árnyékkal ír költészetet. Fájdalmasan szép, mint a tűzre dobott papír, amit széléről kóstolnak meg a lángok, amelyek már idézik is bennem Simon István versét:
"A levél, melyet ő írt/kedves betűivel,/de messziről izen -/ benne sincs pont s vessző, mint Apollinaire/ világhíres verseiben;/pedig anyám, szegény, ő nem a világnak írta, csak énnekem..."
Tovább harap a levélbe az ősz, perzseli a levelet a láng, a cikázó gondolat elé nem húzhatsz falat:
"Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sohse látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod"