Itt az ősz, és újra

Felkavaró a Fotográfus őszi címere: a heraldika szabályait betartva fénnyel-árnyékkal ír költészetet. Fájdalmasan szép, mint a tűzre dobott papír, amit széléről kóstolnak meg a lángok, amelyek már idézik is bennem Simon István versét:

"A levél, melyet ő írt/kedves betűivel,/de messziről izen -/ benne sincs pont s vessző, mint Apollinaire/ világhíres verseiben;/pedig anyám, szegény, ő nem a világnak írta, csak énnekem..."

Tovább harap a levélbe az ősz, perzseli a levelet a láng, a cikázó gondolat elé nem húzhatsz falat:

"Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sohse látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod"