"Mert én csak én vagyok, Vedd, amit adhatok." (Johann Wolfgang von Goethe )
A Fotográfus egy tunéziai datolyaültetvényen készítette ezt a képet, és elmesélte, hogy a képen látható munkás egyszer csak gondolt egyet, és mezítláb felszaladt a pálmafára, majd mindenféle pózokat adott elő. Nem baksisért, nem hasznot remélve, hanem saját maga és meglepett nézői szórakoztatására. Megajándékozta a környezetét azzal a tudással, amije van. Datolyát bárhol lehet venni, de emberi gesztust, mutatványt, mosolyt-, sőt hangos nevetést előcsalogató pálmatáncot - ott és akkor - csak ő tudott adni! Az egészen különleges performance után lejött a fáról és együtt nevetett újdonsült barátaival. Ez volt a díja: mosollyal viszonozták kedves ajándékát. Ez a nagyszerű tunéziai munkás tud valami fontosat: a mosoly egy különleges áru - odaadsz egyet magadból és kapsz cserébe még egyet, és lám mindkettőtöknek két-két mosolya lesz!