"Enyészet évadán és /Özön gyász századában /Én, bús Vitéz utóda,/Szegény, szomorú költő, /Hadd valljam balga hittel /És boldog áhítattal/Az élet vallomását" - írta Juhász Gyula. A Fotográfus "Korrodált évszázada" pontosan erről szól. Valami elmúlt, vagy egyszerűen csak "megrágta az idő", mint a nagyanyám egykor vékonyra kopott kését, amellyel kenyeret szelt, bal kezével átölelve és magához szorítva a mindennapit. A Fotográfus tiszteli a múltat, ez a képe nem szomorú, nem nosztalgikus, csak beírta a fénnyel rajzolt naplójába a tényt: az út már nem erre visz. De ne felejtsük el: egy napon a gőgös jelen is múlt lesz, és rajtunk múlik, mit viszünk tovább a jövőbe, amelyen tetszik - nem tetszik már megjelentek az első rozsdafoltok.