A falra vetődő árnyékok gyerekkorunktól kísérnek minket, és a Fotográfus, aki egyszerre a homokba apró pálcikával ábrákat rajzoló gyerek, és gondolatfelvételeket készítő művész - ez most bizonyítja is nekünk. Ahogy a felhőkbe, úgy az árnyékokba is olyan alakokat, figurákat képzelünk, amelyeknek csak a fantáziánk szab határt. Azon csak jóval később gondolkozik el az ember, hogy az árnyék magában foglalja a "jelent", amely abban a pillanatban, hogy kimondtuk - már "múlt"-hoz szegődik. Amikor, - ahogy Kosztolányi írja - "A világ egyik sarka áthajlik a másikra."
Vigyázz a múlt árnyékaira barátom, rajzold körbe, hajolj le érte és szedd össze legalább gondolatban a "pillanat-cserepeket", mert mire ezt megteszed, már máshova esik az árnyék, átváltozik a forma, és más lesz az ebbe szorult gondolat is!