"Erről a képről mindent tudsz. Mindegy, hogy hol és mikor készült." - jegyezte meg nekem a Fotográfus, mert két kiállításon is rácsodálkoztam erre a különleges felvételre. Maupassant is láthatott valami hasonlót, mert "Holdfény" című novellájának befejező sorai ebből a hangulatból táplálkoznak:
Ketten voltak, mégis egyetlen lénynek látszottak, annak az egynek, akinek ez a hangtalan, nyugodt éjszaka rendeltetett; s jöttek-jöttek a pap felé, mint az eleven felelet, amit Teremtője küldött kérdésére.
Felindultan állt, szíve hevesebben dobbant, úgy érezte, valamilyen bibliai látomás jelent meg előtte, ilyen lehetett Ruth és Boáz szerelme, az Úr akaratának beteljesülése, olyan hatalmas díszletek között, amilyenekről a szent könyvekben esik szó. Fejében már zsongott is az Énekek Éneke, a forróság kiáltása, a test hívása, a gyengédségtől égő vers tüzes költészete.
"Isten talán azért teremtett ilyen éjszakákat - gondolta ekkor -, hogy megnemesítse az emberek szerelmét."