Drótkotta

"A távíródróton néhány színes madár gubbasztott." - írta Rejtő a Legény a talpán című regényében. Mindenkinek lehet egy ilyen mondata, a Fotográfusnak is, de ha közelebb lépünk, akárcsak gondolatban, akkor láthatjuk, hogy ez a drótkotta a madár-hangjegyekkel nem puszta drót-zümmögés, hanem egy különös dallam, ami belül szólal meg az emberben, maga előtt tolva emlékeket, illatokat. Már tekeredik a violinkulcs, az előjegyzés alighanem D-mol lesz... Hacsak... Hacsak egy éles fegyverdörrenés fel nem rebbenti a madarakat, és akkor hirtelen ordító csend lesz. Ettől kezdve szorongva várhatjuk, visszaszállnak e valaha is a helyükre szárnyas hangjaink.