Még hogy nem nőnek az égig? Dél-Patagónia fái, az amerikai kontinens legdélebbi csücskén rácáfolni látszanak a mondásra. Karcsú, finom tusrajzként jelzik: itt a világ vége! De ahol vége van a fizikai valóság észlelhető tárgyainak, onnan még javában elrugaszkodhat a gondolat. Ahogy a mondás tartja: "A szó az idő gyermeke, a csönd pedig az örökkévalóságé. Az emberi gondolat a csöndben növekedik, ahogy a fák az éj sötétjében." Zajgyártó világunkban csöndet találni nem csak szándék kérdése, keskeny belső utak, és fájdalmasan szép költői ösvények vezetnek hozzá.
"A köd, a csönd sosem ragyog. Én már ködből, csöndből vagyok."
(József Attila. Ködből, csöndből)
Comentarios